Megérthető-e a zene? Tanulmányok Lendvai Ernő tengelyelméletéről

Győrffy István: Az európai többszólamú zene funkciórendje, különös tekintettel Lendvai Ernő tengelyrendszerének történeti előzményeire

Bartók Béla (1981). Harvard-előadások II. In Tallián Tibor (szerk.), Bartók Béla írásai I. Zeneműkiadó.

Bárczy János (1981). Zuhanóugrás. Magvető.

Bárdos Lajos (1961). Modális harmóniák. Zeneműkiadó.

Bárdos Lajos (1969). Harminc írás. Zeneműkiadó.

Bárdos Lajos (1976). Liszt Ferenc, a jövő zenésze. Akadémiai.

Bárdos Lajos (1979a). Mozart és a tengely. Parlando, (11), 11–19.

Bárdos Lajos (1979b). S vagy D? Tanácsok a funkciók tanításához. Parlando, (12), 2–8.

Bárdos Lajos (1994). Elemző írások a zenéről I. Cherokee.

Bárdos Lajos – Póczonyi Mária (é. n). Romantikus harmóniák. Népművelési Propaganda Iroda, é. n.

[Беляев, Виктор: Мусоргский, Скрябин, Стравинский. Сборник статей. Музыка, 1972.]

Beljajev Viktor (1972). Muszorgszkij, Szkrjabin, Sztravinszkij. Szbornyik sztatyej. Muzika. (A Szkrjabinnal foglalkozó fejezet magyar fordításomban rendelkezésre áll. Gy. I.)

Bónis Ferenc (1953). Magyar táncgyűjtemény az 1820-as évekből. In Szabolcsi Bence – Bartha Dénes (szerk.), Kodály Emlékkönyv (697–732). Akadémiai.

Bónis Ferenc (2000). Mozarttól Bartókig. Püski.

Csomasz Tóth Kálmán (1978). Maróthi György és a kollégiumi zene. Akadémiai.

Dobszay László (1984). Magyar zenetörténet. Gondolat.

Falvy Zoltán (1987). A magyar zene története. Tankönyvkiadó.

Frank Oszkár (1973a). A funkciós zene harmónia- és formavilága. Zeneműkiadó.

Frank Oszkár (1973b). Zeneelmélet III. Tankönyvkiadó.

Frank Oszkár (1990). Hangzó zeneelmélet. Tankönyvkiadó.

Gárdonyi Zsolt – Nordhoff Hubert (2012). Összhang és tonalitás. Terray Boglárka (ford.). Rózsavölgyi.

Geiringer Karl (1969). Joseph Haydn. Ormay Imre (ford.). Gondolat.

Harlap, Miron (2017). A zenei ritmika ütemrendszere. Győrffy István (ford.). Parlando online. Gyorffy_Istvan (2025. 11. 13.)

Holopov, Jurij (1978). A 20. századi zene harmóniavilágáról. Győrffy István (ford.). Zeneműkiadó–Kárpáti.

Hornyák Mária (1993). Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár. MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete.

Jahn, Otto (1856). W. A. Mozart. I. Theil. Breitkopf.

Jeppesen, Knud (1975). Ellenpont. Ormay Imre (ford.). Zeneműkiadó.

Kazacsay Tibor (1944). Az új zene összhangzattana. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.

Kárpáti János (2004). Bartók-analitika. Rózsavölgyi.

Keldis, Georgij (főszerk.) (1990). Muzikalno-enciklopegyicseszkij szlovar. Szovetszkaja enciklopegyija. (Egykötetes zenei lexikon) [Келдыш, Георгий (главный редактор). Музыкально-энциклопедический словарь. Советская Энциклопедия, 1990.]

Kirnberger, Johann Philipp (1988). Die Kunst des reinen Satzes in Musik. 1776–79. Változatlan utánnyomás. Hildesheim.

Kovács János (szerk. és ford.) (1974). Mozart-breviárium. Zeneműkiadó.

Kurth, Ernst (1975). Romantische Harmonik und ihre Krise in Wagners Tristan. Zwe­ite Auflage. Max Hesses Verlag. 1923. (Oroszra ford. Balter Gita. Moszkva. Az orosz szöveg alapján készült magyar fordítás – 610 kommentárommal – rendelkezésre áll Gy. I.).

Lajtha László (1954). Széki gyűjtés. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1975). Bartók és Kodály harmóniavilága. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1984). Verdi és a 20. század. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1994). Szimmetria a zenében. Kodály Intézet.

Lendvai Ernő (1995). Bartók költői világa. Akkord.

Ligeti György (1956). A klasszikus harmóniarend. I. füzet. Zeneműkiadó.

Lissa, Zofia (1963). Zur Genesis des „Prometheischen Akkords” bei A. N. Skrjabin. In Musik des Ostens. II. (170–183). Bärenreiter.

Meszhisvili, Erna. Szkrjabin zongoraszonátái. Szovetszkij kompozitor, 1981. (A 4., 5. és 9. szonátával foglalkozó fejezetek magyar fordításomban rendelkezésre állnak. Gy. I.) [Месхишвили, Эрна. Фортепианные сонаты Скрябина. Советский композитор, 1981.]

Nottenbohm, Gustav (1924). Zwei Skizzenbücher von Beethoven aus den Jahren 1801 bis 1803. I–II. Breitkopf&Härtel.

Ordasi Péter (2020). A tengelyes funkciórend csírái Mozart műveiben. In Ordasi Péter, Ablak felfelé (99–118). Napkút.

Siklós Albert (1916). Összhangzattan. Rozsnyai.

Szabolcsi Bence (1963). A válaszút. Akadémiai.

Szabolcsi Bence – Tóth Aladár (1965). Zenei lexikon. III. kötet. Átdolgozott új kiadás. Bartha Dénes – Tóth Margit (szerk.). Zeneműkiadó.

Szelényi István (1956). Tengelyrendszer, tonalitás, atonalitás. Új zenei szemle, (2), 8–20.

Szelényi István (1965). A romantikus zene harmóniavilága. Zeneműkiadó.

Terray Boglárka (2018). 20. századi hangkészletek. Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Egyetem.

Weiner Leó (1944). Elemző összhangzattan. Rózsavölgyi.

Westphal, Kurt (1965). Vom Einfall zur Symphonie. Walter de Gruyter&Co.

Wolff, Christoph – Emery, Walter – Temperley, Nicholas (1989). A Bach-család (a Grove-monográfiák sorozatból). Zeneműkiadó.

1000 év kórusa (1977). Forrai Miklós (szerk.). Zeneműkiadó.

Beischer-Matyó Tamás: A tengelyrendszer meglepő felbukkanása Erkel Ferenc Bánk bán című operájában

Arany János (1977). Bánk bán tanulmányok. In Katona József, Bánk bán, Arany János tanulmányával és jegyzeteivel (180–245). Móra Könyvkiadó.

Beischer-Matyó Tamás (2010). Hangzásdramaturgiai eszközök Erkel Ferenc Bánk bán című operájában [DLA disszertáció]. Magyar Művészeti Akadémia.

Bónis Ferenc (szerk.). (1968). Erkel Ferenc a Bánk bánról. Magyar Zenetörténeti Tanulmányok. Írások Erkel Ferencről és a magyar zene korábbi századairól (63–73). Zeneműkiadó.

Dolinszky Miklós (2003). Két Bánk bán-tanulmány, 2.: Pas de deux: páros tánc a szerzőség körül. Magyar Zene, 41(3), 277–285.

Dolinszky Miklós (szerk.). (2009). Bevezetés/Introduction. In Dolinszky Miklós (szerk.), Bánk bán. Erkel Ferenc Operák 3 (Vol. 1–3) 1–5. Rózsavölgyi és Társa.

Katona József (1977). Bánk bán. Móra Könyvkiadó.

Lendvai Ernő (1955). Bartók stílusa. Zeneműkiadó Vállalat.

Lendvai Ernő (1964). Bartók dramaturgiája. Zeneműkiadó Vállalat.

Lendvai Ernő (1971). Bartók költői világa. Szépirodalmi Könyvkiadó.

Lendvai Ernő (1975). Bartók és Kodály harmóniavilága. Zeneműkiadó Vállalat.

Lendvai Ernő (1984a). A Verdi-kutatás távlatai – a Don Carlos tükrében. In Verdi és a 20. század (403–435). Zeneműkiadó Vállalat.

Lendvai Ernő (1984b). Verdi és a 20. század. Zeneműkiadó Vállalat.

Mosonyi Mihály (1861). Bánk-Bán. Eredeti magyar opera 3 felvonásban. Zenészeti lapok, 1(25–26), 193–205.

Pernye András (1988). Giacomo Puccini (2. kiadás). Zeneműkiadó.

Tallián Tibor (1993). Meghalt Erkel – Éljen Rékai? – Plaidoyer az eredetiért. Muzsika, 36(7–8), 5–12.

Várnai Péter (1986). A tragikus Verdi-operák betetőzése. Tanulmány az 1986-ban megjelent Otello hangfelvételének kísérőfüzetéhez. Hungaroton, SLPDL 12931-33.

Wagner Richard (1882). Parsifal. Schott.

Ordasi Péter: A tengelyes funkciórend csírái Mozart műveiben. Gondolatok Bárdos Lajos Mozart és a tengely című cikke nyomán

Bárdos Lajos (1956). Tonika, vagy nem? Új Zenei Szemle, (3), 18–19.

Bárdos Lajos (1961). Modális harmóniák. Zeneműkiadó.

Bárdos Lajos (1974). Tíz újabb írás. Zeneműkiadó.

Bárdos Lajos (1976). Liszt Ferenc, a jövő zenésze. Akadémiai Kiadó.

Bárdos Lajos (1979). Mozart és a tengely. Parlando, (11), 11–19.

Lendvai Ernő (1947a). Bartók: Az éjszaka zenéje (1926). Zenei Szemle (új folyam), (3), 216–219.

Lendvai Ernő (1947b). Bartók Improvisations sorozatáról (1920). Zenei Szemle, (3), 151–167.

Lendvai Ernő (1948). Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (1937). Zenei Szemle, (4), 412–426.

Lendvai Ernő (1955). Bartók stílusa. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1964). Bartók dramaturgiája. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1994). Szimmetria a zenében. Válogatta és szerkesztette Mohay Miklós – Szabó Miklós (szerk.), Kodály Intézet.

Ligeti György (1955). Megjegyzések a bartóki kromatika kialakulásának egyes feltételeiről. Új Zenei Szemle, (9), 41–44.

Magnuson, Phillip (2008). Sound Patterns. A Structural Examination of Tonality, Vocabulary, Texture, Sonorities and Time Organization in Western Art. Music.

Molnár Antal levele. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem irattára. 570/1955.

Ordasi Péter (2020). Lendvai Ernő, a tudós muzsikus. Napút, 2020, (8). sz., Nemzet a muzsikájában, 176–184.

Vitafelhívás (1955). Új Zenei Szemle, (10), 28.

Wilheim András (1993). Lendvai Ernő írásainak jegyzéke. Muzsika, (7), 31.

Dalos Anna: Reflexiók a tengelyrendszer elméletére

Adler, Guido (1885). Umfang, Methode und Ziel der Musikwissenschaft. Viertel-jahrsschrift für Musikwissenschaft, (1), 5–20.

Alexits György (1956). Bartók stílusa. Új Zenei Szemle, (2), 6–8.

Antokoletz, Elliott (1984). The Music of Béla Bartók. A Study of Tonality and Progression in Twentieth-Century Music. University of California Press.

Antokoletz, Elliott (1998). Theories of Pitch Organisation in Bartók’s Music: a Critical Evaluation. International Journal of Musicology, (7), 259–300.

Bárdos Lajos (1955). Tonika, vagy nem? Új Zenei Szemle, (3), 18–19.

Bárdos Lajos (1969a). Modális harmóniák Liszt műveiben. In Bárdos Lajos, Harminc írás. 1926–1969. (129–166). Zeneműkiadó.

Bárdos Lajos (1969b). Egy ’romantikus’ moduláció. In Bárdos Lajos, Harminc írás. 1926–1969. (167–180). Zeneműkiadó.

Barthes, Roland (1996). A szerző halála. In Roland Barthes, A szöveg öröme (50–55). Osiris Kiadó.

Beischer-Matyó Tamás (2010). Hangzásdramaturgiai eszközök Erkel Ferenc Bánk bán című operájában. DLA disszertáció. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.

Bent, Ian D. – Pople, Anthony (2001). Analysis. II. 6. Since 1970. In Stanley Sadie (szerk.), The New Grove Dicitonary of Music and Musicians Vol. 1. (560–570). https://doi.org/10.1093/gmo/9781561592630.article.41862

Dalos Anna (2006). Bartók, Lendvai und die Lage der ungarischen Komposition um 1955. Studia Musicologica, (3–4), 427–439. https://doi.org/10.1556/SMus.47.2006.3-4.16

Dalos Anna (2007). Forma, harmónia, ellenpont. Vázlatok Kodály Zoltán poétikájához. Rózsavölgyi és Társa.

Dalos Anna (2017). Ligeti and the Beginnings of Bartók Analysis in Hungary. In Bauer Amy – Kerékfy Márton (szerk.), György Ligeti’s Cultural Identities (139–148). Routledge. https://doi.org/10.4324/9781315592411-9

Dalos Anna (2020). Ajtón lakattal. Zeneszerzés a Kádár-kori Magyarországon (1956–1989). Rózsavölgyi és Társa.

Forte, Allen (1973). The Structure of Atonal Music. Yale University Press.

Forte, Allen (2000). Responses to Plenary Session Papers, NECTM 2000. Music Theory, (3), 1–15. https://doi.org/10.30535/mto.6.3.6

Gábor Lilla (1986). Kodály pedagógiájának nyomában – Kerényi György és Bors Irma visszaemlékezései. In Ittzés Mihály (szerk.), A Kodály Intézet évkönyve III. (28–38). Kodály Intézet.

Gilllies, Malcolm (1983). E. Lendvai: The Workshop of Bartók. Music Analysis, (2–3), 285–295. https://doi.org/10.2307/854191

Gollin, Edward – Rehding, Alexander (szerk.) (2011). The Oxford Handbook of Neo-Riemannian Music Theories. Oxford University Press.

Győrffy István (2026). Az európai többszólamú zene funkciórendje, különös tekintettel Lendvai Ernő tengelyrendszerének történeti előzményeire. In Windhager Ákos (szerk.), Megérthető-e a zene?. L’Harmattan. https://doi.org/10.1093/oxfordhb/9780195321333.001.0001

Halle, John (2016). From Linguistics to Musicology. Notes on Structuralism, Musical Generativism, Cognitive Science, and Philosophy. Signata. Annales des sémiotiques, (6), 287–311. https://doi.org/10.4000/signata.1109

Hohmaier, Simone (2002). Mutual Roots of Musical Thinking: György Kurtág, Péter Eötvös and their Relation to Ernő Lendvai’s Theories. Studia Musicologica, (3–4), 223–234. https://doi.org/10.1556/SMus.43.2002.3-4.2

Horváth M. Ferenc – Zomborka Márta – Jancskár Judit (szerk.) (2007). Sólyom Károly emlékkönyv. Váci Múzeum Egyesület.

Howat, Roy (1983). Bartók and the Principles of Proportional Analysis. Music Analysis, (1), 69–95. https://doi.org/10.2307/853953

Járdányi Pál (2000). Bartók arca – két új könyv tükrében. In Berlász Melinda (közr.), Járdányi Pál összegyűjtött írásai (178–179). MTA Zenetudományi Intézet.

Jauss, Hans Robert (1997). Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Osiris Kiadó.

Kárpáti János (2003). A Bartók-analitika kérdései – még egyszer Lendvai Ernő elméletéről. In Kárpáti János, Bartók-analitika (156–167). Rózsavölgyi és Társa.

Kárpáti János (2006). Axis Tonality and Golden Section Theory Reconsidered. Studia Musicologica, (3–4), 417–426. https://doi.org/10.1556/SMus.47.2006.3-4.15

Kurth, Ernst (1920). Romantische Harmonik und ihre Krise in Wagners „Tristan”.

Max Hesse.

Lendvai Ernő (1947a). Az éjszaka zenéje (1926). Zenei Szemle, (4), 216–219.

Lendvai Ernő (1947b). Bartók Improvisations sorozatáról (1920). Zenei Szemle, (3), 151–167.

Lendvai Ernő (1948). Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (1937). Zenei Szemle, (4), 412–426.

Lendvai Ernő (1955a). Bartók stílusa. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1955b). Bevezetés a Bartók-művek elemzésébe. In Szabolcsi Bence – Bartha Dénes (szerk.), Zenetudományi Tanulmányok Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére (461–517). Akadémiai Kiadó.

Lendvai Ernő (1956). Válasz Sólyom K. és Újfalussy J. cikkére. Új Zenei Szemle, (1), 17–22.

Lendvai Ernő (1975). Bartók és Kodály harmóniavilága. Zeneműkiadó.

Lendvai Ernő (1998). Verdi és a 20. század. Akkord Kiadó.

Ligeti György (1955). Megjegyzések a bartóki kromatika kialakulásának egyes feltételeiről. Új Zenei Szemle, (9) 41–44.

Norris, Christopher (2001). Structuralism, Post-Structuralism. In Stanley Sadie (szerk.), The New Grove Dicitonary of Music and Musicians Vol. 24. (611–614). Macmillan. https://doi.org/10.1093/gmo/9781561592630.article.26993

Péteri György (1989). Születésnapi ajándék Sztálinnak. Vázlat a Magyar Tudományos Akadémia államosításának történetéhez 1945–49. Századvég, (1–2), 18–35.

Péteri Lóránt (2003). Szabolcsi Bence és a magyar zeneélet diskurzusai (1948–1956). Magyar Zene, (1), 3–48.

Rusch, René (2012–2013). Schenkerian Theory, Neo-Riemannian Theoy and Late Schubert: A Lesson from Tovey. Journal of the Society for Musicology in Ireland, (8), 1–20. https://doi.org/10.35561/JSMI08121

Samson, Jim (1977). Music in Transition. A Study of Tonal Expansion and Atonality. 1900–1920. Norton.

Schenker, Heinrich (1925). Beethoven: V. Sinfonie. Universal Edition.

Schönberg, Arnold (1911). Harmonielehre. Universal Edition.

Sólyom Károly (1955). Lendvai Ernő tengelyrendszeréről. Új Zenei Szemle, (12), 1–11.

Somfai László (2000). Bartók kompozíciós módszere. Akkord Kiadó.

Szelényi István (1955). Bartók zenéjének törvényszerűségei. Új Zenei Szemle, (9), 26–41.

Szelényi István (1956). Tengelyrendszer, tonalitás, atonalitás. Új Zenei Szemle, (2), 8–20.

Teo, Yvonne (2017). A Synthesis of Schenkerian and Neo-Riemannian Theories: The First Movement of Paul Hindemith’s Piana Sonata No. 1 as a Case Study MA Thesis. Melbourne Conservatorium of Music.

Tusa Erzsébet (1993). …szigetre mentett magvak… Eötvös József Alapítvány.

Ujfalussy József (1955). Számarányok Bartók zenéjének szerkesztésében. (Megjegyzések Lendvai Ernő könyvéhez). Új Zenei Szemle, (11), 1–7.

Ujfalussy József (1956). Lendvai Ernő Bartók-elemzésének vitájához (1956). Gépirat a BTK ZTI Bartók Archívumában.

Ujfalussy József (1965). Bartók Béla. Gondolat Kiadó.

Varga Bálint András (2009). Kurtág György. A magyar zeneszerzés mesterei. Holnap Kiadó.

Vitafelhívás (sz.n.) (1955). Új Zenei Szemle, (10), 28.

Virányi Iván (2003). Bartók Béla a XXI. század Magyarországán. Élet és Irodalom, (29), 15.